Budapest, Szegedi út 27.
Angyalföld, mint egykori munkáskerület, nem csak a gyárairól, hanem a munkáskolóniáiról is híres volt. Gondoljatok csak a Juta-, Hét-, Tizenhárom- és a Kilenc (más néven Malom-) házakra, a Palotai úti-, Madarász-, Babér-telepekre.
A vidékről fővárosba került dolgozók viszont munkásszállásokon éltek, Népsziget, Madarász Viktor, Csavargyár, Hajdú, Fáy, Szegedi. Jól ismertük őket, többnyire az építőiparban dolgoztak és kéthetente hazajártak. A boltokban általában a lecsókolbászt, disznósajtot, csécsi szalonnát vásároltak. mert a lómészárszékek termékei után ezek voltak a legolcsóbbak.
Emlékezhetünk arra is, amikor az idősebb szakik leteremtették a 12-es villamoson a fiatal kollégákat az előző napi elhajlásért. Néha gitár is előkerült és mehetett a mulatság.
Egyszer csak jött egy választás, amire azt mondták rendszerváltás. Tényleg az volt!
Addig csak egy párt lopott, azóta még néhány, de a többi is lopni akar …
A gyárak privatizációjával, átszervezésével és bezáratásával a munkásszállók is megszűntek. Sokan szembesültek azzal is, hogy otthon már más foglalta el a helyét a hitvesi ágyban. Így aztán maradt az utca és a pia, jó esetben hajléktalan szálló. Ők a rendszerváltás igazi kárvallottjai.
“Tudom én jól, az a baja a világnak, hogy nem a tehénpásztorok kormányozzák.”